A Riportáról
A Riporta, mint podcast 2018. év végén jött létre, bár az első adásra 2019. február 1-jéig kellett várni (vagyis nem kellett várni, de akkor jelent meg). Évekkel korábban csak írott szövegek voltak a honlapon, aztán a podcastnek, mint formátumnak hála megvalósíthattam azt, amit mindig is szerettem volna: saját rádióműsort készíteni.
A legelső ötlet az volt, hogy Befejezett jelen néven csinálok egy évadot a nyelvtanításról és a nyelvtanulásról (ennek jegyében készült az első rész is), de aztán annyira nem akart összejönni, hogy inkább azzal folytattam, amit gyerekkorom óta igazán akartam: mélyinterjúkat készíteni emberekkel. Az első évad így lett Mélyinterjúk I. Mivel voltak más ötleteim is, elkezdtem különböző műsorokban is gondolkodni, ez azonban túl bonyolultnak bizonyult, így a tematikus évadok mellett döntöttem. Ezért van az, hogy a Riportában megfér egymás mellett a mélyinterjú és a történetmesélés is.
A második évad alcíme Dzsojlend – Egy év Amerikában angoltanárként. Elépzelhetetlen volt a számomra 2019-ben, hogy a pár hónappal korábban átélt amerikai élményeimet ne podcastesítsem meg, főleg úgy, hogy egy 200 oldalas napló várta a laptopom tárhelyén türelmesen, hogy átírjam és podcast-epizódokra bontsam.
A harmadik évadban újra jöttek a mélyinterjúk, bár ez egy kicsit szerintem heterogénebb lett. Itt már gyakrabban jelent meg az, hogy egy adott epizódnak saját apropója legyen és ne csak a benne szereplők személyisége, hanem valamilyen aktualitás is érdekességként szolgáljon. Ilyen volt a New York-i luxuslakásokba csellel bejutó magyar építész-képzőművész lány története, vagy az olimpiák árnyoldaláról (is) szóló adás, amelyben négy beszélgetőpartner is hallható.
A negyedik évad napra pontosan az első évad negyedik évfordulóján jelent meg, alcíme Hétköznapi történetek és újra a történetmesélést helyezi középpontjába. Az epizódok nem, vagy csak nagyon lazán kapcsolódnak egymáshoz.
Rólam
Mindig is olyan műsorokat szerettem volna készíteni, amiket jó este, az ágyban fekve hallgatni. Talán azért is, mert ez volt az egyik legmeghatározóbb élmény a számomra: legyen szó az Apukám világáról Csiszár Jenővel, vagy korábban B. Tóth László kívánságműsoráról, vagy később Fiala János Keljfeljancsi című műsoráról (aminek az ismétlését vagy egy szerkesztett változatát hallgattam), mindig is szerettem ezt a hangulatot. Akármi volt is az életemben, a rádió különböző műsorai szolgáltatták az életemhez a háttérzenét – vagy háttérbeszélgetést.
A Riporta koncepciója nagyon egyszerű: a lényeg az ember, illetve az emberi megközelítés. Ezt persze sokféleképpen lehet csinálni, de azt vettem észre, hogy akármilyen könyvet olvasok, akármilyen filmet nézek, vagy akármilyen zenét hallgatok, az az emberi oldalról fog érdekelni, és nem az információ köt le, hanem a lelki folyamatok. Éppen ezért akárkivel beszélek akármiről, végső soron úgyis az fog érdekelni, hogy ő hogy éli át azt, amiről szó van. Ezért is bővítettem ki az alcímet úgy, hogy „emberközpontú beszélgetések és történetek tematikus évadokkal”.